Szokásos fél hatos Kíra ébredés után Patrik ma fél nyolcig aludt. Remélem otthonra is megtartja ezt a jószokását (a hétvégékre gondolok). A nap ugyanúgy telt, mint a többi, reggeli-játék-mesélés, de most már az én gépemnek is van hangja, ezért Patrik tud nézni napközben is thomast. Ma jött a takarítónő. Megérkezett, majd megkérdezte, hogy mit csináljon? Én ha takarítónő lennék és valahová mennék takarítani, akkor nekiállnék takarítani. Mondtam neki, hogy legyenszíves a fürdőszobát rendbetenni és felporszívózni-felmosni. Na most a fürdő tip-top lett, de a porszívó fogalmát nem ismerte, felmosott kétszer, oszt jóvan. Ismét full koszos a padló. Én ezt nem értem. Na mindegy is. Az ebéd már megint cirkusszal kezdődött, Patrik nem akart enni. Fűszeres csirkemell csíkok + rizs, ezt eddig otthon megette simán. Ma minden baj volt. Valamennyit evett, majd aludtak 2-2,5 órát. Késő délután vásárlás, vacsi, kölkek fektetés. Ma nem játszóztunk, nagyon fújt a szél és Patrik bal szeme kezd begyulladni.
Érdekes ez a város. Mi egy jó környéken lakunk - mint otthon az Andrássy út és környéke - de vannak itt olyan lakótelepek, hogy a havanna, a békásmegyeri és a gazdagréti együtt elbújhat együtt mellettük. Rengeteg ház, millió lépcsőházzal, ráadásul nem 10 emelet, hanem köbö 15-20 (megjegyzem mi is egy emeletes házban lakunk, a 7. emeleten, 19 emeletes az épület). Tegnap kimerészkedtem végre gyalogosan is. Nincs túl messze a park, a meredeksége sem vészes az utcának. Az már eddig is feltűnt, hogy ebben a városban nem könnyű babakocsival közlekedni. Mindenhol lépcsők, aluljárók, magas járdaszegélyek. A hiperben, ahová vásárolni járunk, a gyerekosztály fenn van a félemeleten. Kb. 20 lépcsőfok, lift-mozgólépcső nincs. Igaz ez utóbi van, de csak az elsőn lehet leszállni róla. Sétálunk a babakocsival, fél kézzel tolom, másik kezemet a Patrik szorongatja, nézelődik. Itt nem előzékenyek a gyerekesekkel, simán félre-fellöknek. A zebrán a zöldön nehezebb átvergődni, mint otthon a sima lámpa nélküli zebrán. Beállnak a zebrára az autósok simán, hiába zöld a gyalogosnak, akkor is furakodik az autó stb. Sokkal nagyobb a káosz, mint otthon. De az itt is igaz, hogy minél drágább autója van valakinek, annál több "joga" is van. És drága autóból nincs hiány. Ma láttunk épp egy vadiúj bentley-t. Szóval nem egyszerű itt gyalogosan közlekedni, tiszta túlélőshow. Két éve, amikor Isztambulból hazamentünk azt gondoltam, hogy a magyar kismamáknak egy szavuk nem lehet, egy csomó minden van otthon, ami megkönnyíti a babakocsis közlekedést (Isztambulban sem egyszerű az élet kisgyerekkel). Mostanában már nem gondoltam így (otthon sem segít senki a bkv-n, inkább félreáll, fellök, furakszik, kinevet ha bénázol a magas buszra fel-leszállással), de ez a város ismét eljuttatott oda, hogy nem is olyan rossz otthon kismamának lenni. Ami még érdekes, hogy tolják a babakocsit (akár nő, akár férfi) és simán sörözik közben, a cumisüvegtartóban általában a sörösdoboz-üveg látható. Itt majdnem mindenki iszik az utcán.
A másik, ami kicsit frusztrál, hogy annyira szürke, jelentéktelen kisegérnek érzem magam itt. Annyi csinos, kevésbé csinos, de jól sminkelt-öltözött nő van, hogy az hihetetlen. Patent szerkó, minimum 10 centis sarok, decens smink, márkás cuccok. És nem csak a fiatalok, a 40-50 éves korosztályból is sokan. Én meg itt "nyomulok" a (szerintem jó) caremo cuccaimban, kényelmes lapos papucsaimban, smink nélkül. Aki nem magas sarkokon közlekedik az többnyire terhes (tegnap láttam a játszón egy nőt kb. 15 centis tűsarkakon billegett a homokozóban. Na ő nevetséges volt). Rengeteg kismama van, na meg nagyon sok gyerek. Érzésem szerint nagyon kilógok a sorból. (halkan megjegyzem azért van egy-két a szovjet érából ittmaradt aranyfogú bábuska, de ők az idősebb korosztályt képviselik)
