Kijevben kitört a nyár. Dögletes meleg van, igaz a weatheronline szerint nincs jó idő, rólunk mégis lerohad a nadrág. Idebenn a lakásban sem jobb a helyzet, mert 1. nincs árnyékoló az ablakokon és napkeltétől egészen kora délutánig tűzi a nap a kéglit 2. a LÉGkondi meg egy kalap kaki, 20 fokra állítva a kölkek szobájában átlagosan 28 és 31 fok között van a hőmérséklet. Idekinn se sokkal jobb a helyzet, mert ha itt ül az ember a LÉGkondi alatt, akkor megfagy, de egyébként a kégliben dögletes meleg van, átlag 27-28 fok. Szóval ez a LÉGkondi is csak dísznek van, mint annyi minden ebben a lakásban.
A másik kedvencem a LÉGkalapács. Már köbö hat darab van belőle, és kedd reggel óta megállás nélkül tolják éjjel-nappal, még akkor sem állnak meg, ha esik az eső. Úgyhogy LÉGkalapácsra fekszünk, ébredünk, kezdünk beleőrülni, nagy élmény 24 órában ezt hallgatni, hogy taktaktaktaktak. Élmény lesz hazamenni a csöndbe.
Kedden szóltunk az itteni gondnokszerűségnek, hogy valami gáz van a lefolyóval, mert amikor mosogatunk a konyhában, akkor a fürdőszobában a zuhanytálcában jön fel a trutyi. Még jó, hogy ez egy masszázskabin és jó magas "tálcája" van, mert különben az egész fürdőszoba úszna a trutymákos lében. Meg mázli, hogy nem fordítva van, hogy zuhanyozunk és a mosogatóban jön fel a trutyi. Na mondta is az ember, hogy aznap jön a "mester" (a kazánkovács és nőgyógyász), hogy megcsinálja. Vártuk egészen estig, nem mentünk játszóra - zizi is volt rendesen a Patrik - de nem jött. Felhívtuk a gondnokot, ígérte másnap tízre ott a "mester". Eljött a 3/4 11, de az ember még sehol. Telefon, kettőre jönne. Ne jöjjön, alszanak a gyerekek. Mikor jöhet? Fél három, addigra általában felkelnek (kivéve amikor nem). Kölkek ebédeltek, lefeküdtek aludni, én is eldőltem. Egyszer csak csöngetnek, nahát gondoltam már fél három?! Hát nem, még csak 3/4 kettő volt, de már ott állt a "mester" az ajtóban. Nem engedtem be. Alszanak a kölkek, különben is fél három volt megbeszélve. Lerakattam vele a szerszámait és elküldtem. Természetesen Patrik felébredt és már nem is aludt vissza...Fél három előtt két perccel csöngettek, visszajött az ember, na meg a gondnok is. Kivételesen Kíra még aludt, szerencsétlent a "mester" ébresztette, mert mint egy dúvad úgy rontott be a szobába, ahonnan a fürdőszoba nyílik. Elmagyaráztam mi a pálya, gondnok el, ember dolgozik. Eccercsak csöngetnek. Nyitom az ajtót, egy ismeretlen ember, már nyomulna is be az ajtón. Kérdezem, hogy mi van, erre mondja, hogy a "mester" hívta őt segítségnek. Aztán megjött a takker bábuska is, hogy a keletkezett dzsuvát összetakarítsa, ha végeztek az emberek. Egyik pillanatban nézem a "mester" mászik befelé a konyhaszekrénybe, hát nem egy stuki fityeg az övén?! Azt hittem elájulok, bakker minek ennek fegyver a lefolyótakarításhoz? Na meg különben is? Nem sok kellett hozzá, hogy megmondjam neki, hogy legyen szíves távozzon, az én gyerekeim közelében ne mászkáljon fegyverrel. Ha netán még jönnie kell, meg fogom mondani a gondnoknak - aki leszervezi ezeket az időpontokat - hogy legyenszíves a fegyverét otthon hagyni vagy ne is jöjjön. Végül háromórányi kínlódás után befejezték a melót, bábuska kitakarított, elmentek, de már olyan késő volt, hogy aznap sem mentünk játszóra. Hazaért a Gábor elmentünk vásárolni és ennyi. Tegnap végre eljutottunk a játszóra, jól el is verte a Patrikot egy másik kisfiú. Valahol igaza volt - a Patrik el akarta venni a játékát - de nem ez az elintézési mód, hogy agyonverem a másikat. Le is ordítottam T anyuka fejét, nem kicsit. Aztán fagyiztunk, játszottunk - jó kis izomláz van a karomban a mérleghintáztatástól - jött a Gábor, beugrottunk a boltba. Muszáj volt, mert szegény Patrikot valami csípkedi és kellett egy kence rá. Hálistennek ma reggelre már nem volt új csípése, valószínűleg hatott a krém. Nem tudom mi csípkedi, szerintem szúnyog - csak túl nagyok a csípések - de nem találtunk semmit a szobájukban. Szerencsére Mimót - Kírát becézzük így, mert olyan kis mimóza - nem csípkedik. Éjjel szakadt az eső, jó dögletes klímát csinált odakintre, áll a levegő, rá lehet könyökölni. Délután reményeim szerint nem fog esni, mehetünk a játszóra, ráadásul még a bábuska is jön takarítani. Tegnap nem tudom mi volt, Patrik szó szerint zabált reggelire és ebédre is. Végre evett rendesen.
Gábor hülye viccein jókat vigyorgok, jobban mondva nem is viccek, csak ostoba angol fordítások.
Anyajegy = mother ticket
Anyakönyvvezető = mother book driver
Egyébként eléggé rosszul viselem a kisfiam "lelki terrorját". Nem tudatosan csinálja, de pár napja időnként minden előzmény nélkül elsírja magát, hogy "haza szeretnék menni a miénkházikóba az én új ágyacskámba". Ezt már kombinálja a "papa jön értem" valamint a "a mamával megyek haza" szövegekkel, már nem sír, de nagyon kis szomorú tud lenni és ilyenkor rettentően bújós kisbaba lesz belőle. Aztán gönyézik is, mert ha valamiért rászólok, akkor megint kezdi a megsértődős fenyegetőzést, hogy "megyek haza". Na ilyenkor nem sajnálom.
