Két-három napja úgy érzem, hogy most itt elég volt, menjünk haza. Nem vagyok egy honvágyós alkat, de ebből a városból ennyi elég is. Patrik is kínlódik ezerrel, hiába a vonatok, autók, mesekönyvek, dvd-k, játszótér, neki is hiányzik a megszokott közeg, de legalábis a normális gyerektársaság. A délutáni játszótér megváltás neki, szerintem szíve szerint egész nap ott lenne, de szerencsére minden cirki nélkül eljön, ha azt mondom, hogy megyünk. Kíra van el a legjobban, hisz ő még olyan kicsi, még nem fogja fel, hogy máshol vagyunk. Patrik még köhög kicsit, én viszont fulldoklom ezerrel és néha teljesen elmegy a hangom. Ez főleg a játszótéren "vicces". Úgyhogy én is kínlódom, valószínűleg ezt érzi a Patrik is és ezért időnként rettenetesen viselkedik. Nyíg mindenért, hisztizik, ellenkezik. Most visszatértünk az aligevős időszakra, nem is értem, hogy képes ennyi kalóriával egész nap megállás nélkül pörögni?!
Eszméletlenek itt az emberek. Hogyan képes még ma is valaki aranyfogat csináltatni magának? Még az időseket "megértem", ők rég csináltatták, de látok fiatal huszon-harmincéves embereket - 99%-ban férfiak - akiknek itt-ott villog egy-egy "remekmű" a szájában. Elmagyarázhatná nekem valaki, hogy mire jó? Esztétikailag erősen kifogásolható - én tuti nem csókoloznék ilyen emberrel - és nem hiszem, hogy tartósabb lenne, mint egy normál, jól megcsinált pótlás.
A játszótér, ahová járunk
Kíra
Jó estét, jó szurkolást:)
